Pireneusok - Cantabriai-kordillerák

Írta: Varga Gábor

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
 

Előzmények, utazás, 9. túranap.

A 2014-es Egyesületi barlangász túrán Spanyolországban, a Cantabriai-kordillerákban töltöttük a 2 hét nagy részét. A végén átutaztunk jó 500 km-re a Központi-Pireneusokba, Benasque-ba. Ezért kezdődik a beszámoló a 9. naptól.

 Roki és én végül 4 napos terkkinget találtunk ki magunknak a Posets-hegységbe. Jenő, Dia sziklát másztak. Addig a Vizes Részleg: Ricsi, Eszter, Péter, Zsuzsi, Alexa, Toti, kanyoningban utazott.

Minden kezdet nehéz. Már a tervezés időszakában vacilláltunk, melyik hegységet válasszuk. Csábított az Aneto is, mint a legmagasabb, de a térképbe mélyedve egycsúcsos túrának ítéltük, aminél azért többre vágytunk. Előbb a Monte Perdido hegységet szemeltük ki. Jól össze lehetett volna kapcsolni a Vizes Részleg utazásaival is, továbbá fényképekről láttuk, hogy a különleges formájú hegycsúcsok és a vad szurdokok felejthetetlen látvánnyal ajándékoztak volna. A Perdido tudatban voltam még akkor is, amikor a legutolsó, még Cantabriában töltött túranapon, a Gandara barlangból kijövet, úgy éjfél után ( éhesen és kettéfagyva kb 12-13 órás barlangi túra végén) jó adag tepertőt pusztítottam el, almával és kenyérrel. A spanyol kaják annyira nettó semmilyen ízűek, volt is becsülete a hazainak. Reggelre már éreztem, nagy gyomorrontás lett a vége, és egész utazás alatt alig ettem, gyenge voltam. Konkrét erőfeszítésembe került, hogy ne hányjam le a bérelt Tranzit műszerfalát. Az utazás estéjére, el kellett döntenem, hogy tudok-e hegyre menni, mert már aznap különvált volna a Hegyi Különítmény a Vizes Részlegtől. Addig forgattam gondolataimat, amíg úgy döntöttem, nem is a tepertőtől lettem én beteg, hanem a fizikai kimerültség egyik tünetébe ütköztem. Így, mire este lett és Roki harmadszor kérdezett rám, már biztosat válaszoltam: ne menjünk a Perdidóra, holnap nem tudnék 1000-1200 m szintet felgebődni, mert összeesnék a zsák alatt. Megkért, találjam meg a módját, hogy kipihenjem magam, mert nagyon szeretne velem túrázni. Ez erőt adott. Így terv maradt a Perdido gerinc túra, és lett belőle 3 napos Posets trekking. Estére, 2014-07-20-án még, pont zárás előtt, becsekkoltunk, letáboroztunk, és 1 óra leforgása alatt olyan hihetetlen rumlit csináltunk a Camping Aneto de Benasque-egyik sarkában, hogy mi magunk is többször lefotóztuk. Kis kedvencünk lett Hoyo Masayo, aki oválisra mosott kövekből, beülőből, napszemüvegből, borotva habból, gumicsizmából és ciklámen színű esernyőből állt.

Kőember a Pireneusokban

Azt súgta a kisördög, hogy egészítsem még ki egyéb testrészekkel is, de az úri társaságra való tekintettel nem tettem.

Pireneusoki pihenő

Pireneusok - tábor eső után

 

2014-07-21, a túra 10. napja.

Roki ideiglenesen csatlakozott a Vizes Részleghez, hogy a kanyonban ismerkedjen a hidegvízzel, addig én egyedül elvonultam egy csöndes fa alá az Estos-völgyben, és kisebb megszakításokkal aludtam úgy 7-8 órát, az éjszakain felül. Csak egy ponyvát, 2 liter vizet és 2 db csokis sütit vittem magammal. Sokat ittam, és próbáltam a gondolataimat a hegyre, minél magasabbra terelni. Senki nem zavarta a pihenésemet a bozótosban, estefelé, már gondolatban a hátizsákomat is a vállamra vettem. Mielőtt visszaindultam a kempingbe, kb 100 m-re elgyalogoltam a holnapi irányba, és meg is láttam az eget karcoló hegycsúcsokat. Igen, oda megyünk holnap. Este, amikorra a többiek is hazaértek a kanyonból, már teljesen jól éreztem magamat, így az esti pálinkázásban is részt vehettem. Rokival megbeszéltük a részleteket, miszerint kétszer alszunk fönt valamelyik tó partján, és a főcsúcsot lekeresztezzük, a déli gerincen föl, az észak-keletin le.

A folytatást itt olvashatod.

Lavina volt, most hóhídAzon a gerincen van a francia határ

Comments powered by CComment