Aiguille Verte (4122 m) mászás a Moine-gerincen

Szerző: Deák István 

Az Aiguille Verte a Keleti-Mont Blanc Csoport egyik legmarkánsabb tagja olyannyira, hogy a mellette levő Grande Rocheuse és az Aiguille du Jardin bár önálló „négyezres” csúcsként vannak nyilvántartva, sokkal inkább azt a benyomást keltik, hogy a Verte mellékcsúcsai.

Gaston Rebuffat a csúccsal kapcsolatban így fogalmaz (szabad fordításban): „Az Aiguille Verte megmászása az alpinistát hegymászóvá teszi.” Magam részéről egyetértek Rebuffat szavaival. A Verte nem egy alpesi hódomb, amit egy kis meredek gleccsertúrával és némi sziklamászással „bezsebelhetünk”.

Nekem a mászás során határozottam az volt a benyomásom, hogy a hegy folyamatosan újabb és újabb próbatételeket állít fel előttünk és a figyelmünk egy pillanatra sem lankadhat a végtelennek tűnő mászás során.

Peremhasadék, 2-3-as nehézségű sziklamászás, bizonytalan, törős kőzetek, kevert mászás sziklán és havon, pengeéles hógerinc, útvonal megtalálási nehézségek és ezek mellé nem árt rendelkezni a hegyen való gyors mozgás képességével is… viszont szinte garantálható, hogy nem fogunk csúcsot ostromló tömeggel találkozni és igazi hegyi kalandokban lesz részünk.

Az Aiguille Verte DK-i oldala

E bevezető gondolatok után és mielőtt rátérnék Moine-gerinc leírásra szeretném leszögezni, hogy nem jutottam fel a csúcsra, hanem kb. 4000 m körüli magasságban társammal, Barta Károllyal a visszafordulás mellett döntöttünk. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért készítek leírást? Elsősorban azért, mert a visszafordulásunk egyik fő oka éppen az útvonal megtalálásának bizonytalankodásaiból adódott és mivel én nem találtam a túránk előtt tisztességes leírást, gondoltam készítek egyet azért, hogyha emellett a fantasztikus hegy mellett döntötök, ne járjatok úgy, mint mi.

Időadatokat szándékosan nem írok. Ha valaki a mászás mellett dönt, majd megítéli maga, hogy mennyire tartható a különböző leírásokban közölt háztól csúcsig 6-9 órás idő.

Mászásunk augusztus derekán történt, tehát adódik, hogy a leírásban közölt hó és egyéb kondíciók ezt a késő nyári, erőteljesen „leolvadt” állapotot jelenítik meg.

A csúcsot elsőként Edward Whymper, Christian Almer és Franz Biner mászta meg 1865. június 29-én a ma Whymper-kuloárnak nevezett hófolyosón át. Ezt az útvonalat még mindig használják, de napjainkra, a nyár derekára a kuloárban annyira megfogyatkozik a hó és ezáltal persze még inkább fokozódik a kőhullás veszély, hogy nem célszerű ez a verziót választani. Így alternatívának adja magát a Moine-gerinc, mint bonyolultabb vonalvezetésű, de alapvetően biztonságosabb felmeneti útvonal és más felmenet esetén, mint lemeneti lehetőség is.

Az Aiguille Verte DK-i oldalról történő megmászásának kiindulópontja a Couverle-ház. A háztól keleti irányban elszórtan több kisebb sátorhely található és az efölött lévő hófoltokból-, valamint a házban is van ivóvíz vételi lehetőség.

verte 0061Az új és a régi (kisebb) Couverle ház. Az Aiguille Verte csúcsa felhőben. A régi ház felett a Grande Rocheuse, mellette az Aig. du Jardin bukkan elő.

Couverle háztól a beszállásig (~3 óra)

Az új Couverle-házat elhagyva a régi ház feletti lapos, ferde, jellegzetes „védőtető” szikla és egy masszív gránit hegytömb között elhaladva egy előttünk kereszt irányban húzódó moréna sáv tetejére kapaszkodunk fel. Az ösvényt – mely időnként hatalmas gránit kövek-tömbök átmászásával van megfűszerezve – kőbabák jelzik. (Ha az ösvénytől balra találunk hófoltot azon is fel lehet menni).

verte DSCF0064A morénasáv, amelyet kereszteznünk kell. Háttérben a három csúcs: Verte, Rocheuse, Jardin.

Az oldalmoréna tetejéről (rajta bivakhely; célszerű a csúcstámadás előtti napon ide felsétálni és tanulmányozni az útvonalat) belátható a Vertére vezető Moine-gerinc útvonala és a beszálló pont is: két jellegzetes gleccsernyelv kúszik fel a hegyre. A bal oldalinál kell beszállni a falba, ott, ahol több „kisebb” kőtömb bukkan elő a hó alól.

A piros vonal jelzi a mászásunk nyomvonalát

Lemászva a morénáról célszerű hágóvasban folytatni. Megkezdjük a félköríves harántolást a gleccseren végig a beszállásig, követve nagyjából a mellettünk balra található meredeken tornyosuló sziklagerinc ívét. A beszállás felé haladva több olyan meredekebb gleccserzónán megyünk keresztül, ahol mély hasadékokat kell kerülgetni, illetve hóhídon átmenni. Délutáni olvadt hóviszonyoknál ezen a szakaszon nem árt kötelet használni, mert a rejtett spaltnik komoly veszélyt jelenthetnek. Ezt leszámítva ez az út legkönnyebb része: egy kellemes gleccserséta.

Beszállástól a bivakpárkányig (~3700m)

A sziklára ott kell beszállni, ahol szemben állva a balról meredeken leszakadó monumentális táblákat mászható kinézetű repedés váltja fel (később ezen kell felmászni), jobbról pedig egy éles, hosszanti kuloár található. A bergschrundot leküzdve (ott jártunkkor bele lehetett menni) egy sziklatömb mentén, azt (balra) kerülve a meredek hófolton biztosítva feljutunk egy kőtömbig, ahol ereszkedőstand található. E helyen szétnézve több ereszkedőstandot is látnunk kellene, mely jelzi egyrészt, hogy jó helyen vagyunk, másrészről pedig azt, hogy lefelé menet a gleccsere is itt szokás visszaereszkedni. Innen már sziklán folytatjuk utunkat és egy függőleges letörés alatti II-III-as ferde, balra tartó bevágás (elvált kőlap) mentén repedésekbe kapaszkodva egy kis kéményszerű függőleges bevágás aljába jutunk.

"...egy függűleges letörés alatti II-III-as ferde, balra tartó bevágás (elvált kőlap) mentén repedésekbe kapaszkodva egy kis kéményszerű függőleges bevágás aljába jutunk." (Barta Károly felvétele)

Ne ijedjünk meg tőle, hanem másszunk fel (III-as). A tetején ereszkedőstandot találunk (melyből felbiztosíthatjuk társunkat) és egy széles törmelékes párkányt, mely jobbra hívogat (és tulajdonképpen arra is lehet mászni), de mivel kevés az időnk válasszuk a gyorsabb utat: tartsunk azonnal ferdén balra és egy omladékos bevágásban másszunk fel. A párkányon és a felette levő törmelékes hegyoldalban való mozgásnál legyünk tekintettel arra, hogy a leeső kövek vonala érinti a mászóút imént ismertetett szakaszát és a kőhullás az alattunk tartózkodókra nézve életveszélyes lehet! A bevágás tetején kőbabákat találunk és balra haladva egy kuloár pereméig jutunk, ahol jobbra fordulva a törmelékes ösvényt és II-es nehézségű kis bevágásokat átmászva haladunk sréjen jobbra. Bár sokszor a kompakt sziklát választanánk szívesebben, a gyorsabb haladás érdekében kövessük a törmelékes, poros „ösvényeket”, melyet többnyire kőbabák jeleznek (ködben könnyű elvéteni az utat).

Nemsokára egy törős-poros-omlós kuloárszerű bevágás aljába érünk. Innen felnézve két jellegzetes torony látható. A bal oldali már egy gerincen van feljebb és teteje csipkézett. A jobb oldali pedig egy jól elkülönülő vöröses cukorsüvegre emlékeztet: jól felismerhető alakja elsődleges tájékozódási pont.

Törmelékes mászás az Aig. Verte oldalában. A kép felső harmadában jobba látható a jellegzetes vöröses cukorsüvegre emlékeztetű torony (gendarme), mely jó tájékozódási pont.

 Emellé kell feljutnunk, követve a jobbra tartó ösvényeket. A torony aljától lefelé jobbra egy markáns kuloár indul, melynek oldalán levő ereszkedőgyűrűk jelzik, hogy valakik ezt választották lemeneti útként. A cukorsüveg alakú torony fölé érve, annak túloldalán egy újabb jelentős kuloárba látunk be, de mi függőleges irányba mászunk felfelé a laza, omlós hegyoldalon, majd vagy jobbra felmászunk a tőlünk jobbra tartó mellékgerincre, ahol végre szilárd kőzetre lelünk (mi ezt választottuk), vagy az omladékony ösvényeket követve ferdén balra tartunk a csipkézett tornyok irányába, ahol egy kis csorba felett közvetlenül, 3700 m körüli magasságban kényelmes bivakpárkányra találunk. Ez 3 embernek kényelmes, biztonságos szállást nyújt (ott jártunkkor karnyújtásnyira saját kis hófoltunk is volt, megoldva így a vízvétel kérdését).

verte P1070981Pihenő a bivakpárkányon (Barta Károly felvétele)

A bivakpárkánytól a főgerincig

A párkánytól néhány métert balra indulva szép kötélhosszok következnek. A kompakt sziklán II-III-as nehézségű szakaszon felmászva egy balra tartó haránt repedés alá jutunk, ahol érdemes standolni (tőlünk jobbra kis torony található ereszkedőstandokkal, mely lefelé jövet jó szolgálatot tehet).

verte A bivakpárkány után ezt a repedést kell követnünk - végre kompakt sziklán

A repedést balra követve s aztán egy él felé tartva ismét visszaérünk a felmenet irányvonalába. Itt az éltől jobbra szilárd kőzeten való felmászás következik egy repedés mentén (érdekes fellépés, egy rövid szakaszon III-as), majd még egy kötélhossz és felérünk végre a főgerincre, melyet egy kisebb, de jellegzetes kőél jelez. A táj kitágul, a hegyet egész más perspektívából látjuk. Itt hajlamosak vagyunk abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy már elértünk valamit, közeledünk a csúcs felé és innen már biztos könnyebb lesz… maradjunk annyiban, hogy ez egy tényleg szép illúzió.

 

Tovább a főgerincen

Folytatjuk utunkat immár a főgerincen, ahol egy kis hógerinc mentén megyünk (hóviszonyoktól függűen), majd jobbra kilépve a gerincet jobbra kerüljük: egy meredek, nagykiterjedésű, jellegzetes hómezőt kell kereszteznünk (kb. 30 méteres szakasz), melynek végén egy kis omladékos sziklafelszökés vár (egyik kőtömbön ereszkedőgyűrű van). /Ld. e leírás negyedik fotóján ez az szakasz, ahol kis képre rátér a piros vonal. Ez is jellegzetes tájékozódási pont/. A felszökés tetejétől jobbra harántolunk, majd havon és sziklán felmászunk a gerincre, ahonnan pár métert lemászva egy jellegzetes, hosszú, ferde, éles kőtömb mentén omladékos hegyoldalba jutunk, ahol is előtűnik a Whymper-kuloár középső szakasza. A haránt után újra a főgerinc irányába vesszük az irányt és egy omladékos hegyoldalban felmászunk rá. Itt egy pengeéles, kitett hógerinc fogad, melyen kb. 20 métert kell megtenni, majd egy áthajló felszökés állja utunkat. Ezt balról kerüljük úgy, hogy felkapaszkodunk egy kőtömbre, ahonnan kissé balra tovább mászunk felfelé egy élen vissza a gerinc irányába. A Dru-re kiváló kilátás nyílik innen. Hamarosan ereszkedőgyűrűre bukkanunk, és ha felnézünk a tőlünk már visszafelé irányba található felszökés (torony) tetejére, azon is van egy ereszkedőgyűrű (körbekötött kő).

Továbbmenve a gerincen ismét havon és sziklákon mászunk át, mígnem meredeken felszökő, kb. 8-10 méteres tornyok állják utunkat. Látszik rajtuk, hogy túl húzós lenne átmászni őket: oldalazásra kényszerülünk ismét. Áthaladunk egy ösvényen mely egy ferde sziklalapot „vág át”.

Oldalazás a Moine-gerinc meredek sziklafelszökései alatt.

Ezután egy nagyobb, törmelékes párkányra érünk. Felettünk egy hófolyosó van, mely egy nagy torony bal oldalára vezet, de mi nem erre megyünk, hanem tovább harántolunk. Kb. 4000 m magasságban járunk ekkor, az Aig. du Jardinnal egy magasságban.

Mi eddig jutottunk, így ez a leírás is eddig tart.

 

Sok szerencsét és eredményes "hegymászóvá válást" kívánok indenkinek, aki ezt a szép és komoly hegyet tűzte ki céljául.

verte DSCF0097Hajnali csendélet a bivakpárkányon. Háttérben a Mont Blanc.

 

(A szerző nem vállal felelősséget fenti leírás használatából adódó esetleges negatív következményekért!)

Comments powered by CComment

Kategória: