Dolomitok 2012. szeptember

A Dolomitok hegység sokunk nagy kedvence, évek óta terveztük, hogy közösen járjunk be új utakat ezek közt a szürreális, semmi másra nem hasonlító csúcsok között.

Szeptemberre már eltűnik a tavalyi hó és a via-ferrátákon hömpölygő turista-had, ideális időpont – ha jó az idő. Elűző utamon szinte végig esett, hetek óta aggódva figyeltük az előrejelzést. A meteorológia szerint most jó időre volt kilátásunk, egyetlen esős napot ígért.

Szombat, 2012. szeptember 15.
A csoportból négyen jöttünk: Jenő, Ricsi, Pista és Bence. Induláskor Szentendrén mindjárt komoly problémával szembesültünk: a kocsit dugig megtöltötték négyünk cuccai – pedig a velünk jövő újonc Darics Dóri még ott se volt. Hol vannak már azok az idők, mikor vonattal, 1-1 hátizsákkal indultunk neki egy túrának! Mentségünk, hogy a hegyen nem akartunk boltot keresni, ezért tíz napi élelem nagyját is itthonról vittük.
Miután a kéznél lévő tetőcsomagtartó nem illett a Toyotára, lesz-ami-lesz, elindultunk Dóriért. Ő szegény már teljesen lemondott rólunk, mire délelőtt 11 felé odaértünk hozzá. Itt teljesen kipakoltunk és - Ricsi pakoló-művészetének hála – cipőkanállal sikerült minden fontos holmit bezsúfolni a kocsiba, így vágtunk neki az Olaszországba vezető ezer kilométernek.
Öreg este volt, mire megérkeztünk úticélunkhoz, a Dolominok közepén lévő San Martino di Castrozza faluba. Bivakhelynek egy országút melletti kilátót választottunk jóval a falu fölött, itt vackoltuk el magunkat.

Indulás el?tt térképezés
Vasárnap
Gyönyörű csillagfényes éjszaka után ködös reggelre ébredtünk. Jókedvűen készültünk első utunkra, a San Martino teraszaira. Dórinak sem szegte kedvét a vékony vatelines hálózsákban eltöltött éjszaka, lelkesen csodálta a ködből egyre gyakrabban kibukkanó szireteket. Kemény csaj, én nem vigyorogtam volna a múmia-zsákom nélkül.
A kihalt Malga Fosse háztól indulva jó két óra gyaloglás után érkeztünk a Bolver-Lugli via ferrata beszállásához. Dóri itt már nem mosolygott olyan gondtalanul – első ízelítő a Dolomitokból.
A közel függűleges falon ég felé törő út szép kihívás a kezdőknek, mi is nagyon élveztük. Kis pihenőkkel sok fotózással órák hosszat kapaszkodtunk felfelé, mígnem 5 óra körül elértük a Bolver-Lugli  tetejét.

Bolver-Lugli via ferrata

Ekkor 900 m-el voltunk a beszállás fölött. (Tapasztalatunk szerint Pascal Sombardier remek könyvében szereplő időkre bőven rá kell számolni. A nagy zsákokal nem rohantunk, fényképeztünk sokat, ennek ellenére azt hiszem, elég fürge ki csapat voltunk – mégis a könyvben megadott idő másfélszeresébe (előfordult, hogy duplájába) telt végigmenni az utakon.)
A ferrata tetejével a felhők tetejét is elértük, innen könnyedén, szintben elérük aznapi célunkat a 3005 m magasságban felállított Fiamme Gialle (magyarul: sárga lángok) bivakházat. Menedék itt fenn a semmi közepén, amiben szűkösen akár kilenc ember is elalhat. Három szinten ágyak, középen lehajtható asztal, rajta gyertya. Tökéletes éjszakai szállás.

Fiamme Gialle bivak

Utószezon lévén magunk voltunk, emberi életnek közel-s-távol semmi nyoma. Növények is alig kandikálnak ki a szikla repedéseiből, jöttünkre egy csapat potyaleső havasi csóka jelent meg a bivak körül.
Vad de gyönyörű vidék, a csipkés sziklaormok mintha égnének a naplemente fényében.

2012-09-16 19.10.29 RicsiA bivak ezért kaphatta a Sárga Lángok nevet. Sötétedésig fényképeztünk, aztán előkerültek a vacsorára hozott müzlik, kolbászok, csokik és, döbbenetünkre, Jenő hátizsákjából egy nagy flakon kóla is. Kint teljes sötétség, néma csend, csak messze lent, egy kilométerrel alattunk látszanak a falu fényei. Dóri nagyon értékelte, hogy vastag matracon, sok pokróc közt alhatott, mi, fiúk se bántuk ezt a kis extra komfortot.

Hétfő
Fotósoknak hajnali ébresztő, a Nap most keletről világította a puszta sziklacsúcsokat – így is meg kell örökíteni mindet.

2012-09-17 06.59.33

Kényelmesen megreggeliztünk, aztán indulás lefelé. Egy hatalmas szikla-görgetegen (Valle Dei Cantoni) ereszkedtünk innen lefelé vezet az út, felejthető. Jenőt megkergette egy kőszáli kecske, aztán lejjebb a csókákat próbálta némi kenyérmorzsával megszelídíteni.
A Travignino-hágón átkelve megérkeztünk a Rosetta házhoz. A gondnok megnyugtatott minket, hogy másnapra sem várható eső. Hittük is, nem is (végül igaza lett).
2012-09-17 11.07.37
Rövid pihenő után folytattuk a kutyagolást lefelé. Itt már barátságos, zöld a táj. Egy hosszú szerpentin után elértük a Ball-hágót, innen már közel a Pradidali-menedékház. A vizünk vészesen fogyott (Jenő kóláját már el is felejtettük) és tudtuk, a következő szakaszon nem lesz. A házig nem is mentünk el egészen, csak megcsapoltuk a ház fölött a hegyoldalban lévő esővíz-gyűjtő tartályt. Nehéz ügy volt, alig csorgott a víz de muszáj volt feltölteni a palackokat ha nem akartuk szájpadláshoz tapadt száraz nyelvvel kibírni másnapig. Nem akartuk.
Jobbra kanyarodva beszálltunk a Porton-ferratába, szép, kitett út, aminek másik végén elértük a Porton-hágót.

2012-09-17 15.50.20 Ricsi
A hágó után gyaloglás szintben, le a jellegtelen Velo-ferrátán aztán tovább a Velo de Madonna menedékházhoz. A háztól pár száz méterre bivakoltunk. Kényelmes füves horpadás, alig 2300 m-en éjjel sem volt túl hideg.

2012-09-18 07.33.38
2012-09-18 10.37.52Kedd
Már csak le kellett ereszkednünk a hegyről. Előtte még kerestünk egy napfényes rétet, ahol kényelmesen megreggeliztünk, aztán irány Castrozza. Barátságos erdei út.
A falu szélén a többiek leheveredtek, Jenő aludt, Dóri és Pista sakkozással ütötte agyon az időt amíg én stoppal próbáltam eljutni a Malga Fosse háznál hagyott autóhoz. Öt percenként jön egy-egy kocsi, egyre fásultabban próbáltam stoppolni. Az utasok mind ugyanolyanok: a volánnál öreg fickó, mellette az asszony. Életükben nem stoppoltak, nem is vettek fel stoppost. Most sem. Így értem fel, gyalog a kocsihoz. Innen már percek alatt visszaértem a többiekhez, aztán tovább következő úticélunk a Civetta-csoport felé. Mielőtt ránksötétedett, kerestünk egy félreeső utat ahol felvertük a sátrainkat és négy nap után végre lefürödtünk a patakban.

Szerda
Az előrejelzések a hét közepére hidegfrontot ígértek, amúgy is ránkfért egy kis pihenés mielőtt nekivágunk a következő három napos túránknak, ezért a következő napot pihenésre szántuk. Összepakoltuk és átmentünk a Civetta lábánál fekvő Palafavera-kempingbe. Mire a sátrakat felállítottuk, meg is érkezett a hidegfronthoz tartozó eső. Bevettük magunkat a kemping egyetlen közösségi házikójába. Estig zuhogott, de ez minket nem zavart, jól befűtöttünk a kályhába, evéssel, csocsózással nosztalgiázással és a hamarosan kezdődő barlangjáró tanfolyam tervezésével töltöttük a napot. Közben befutott néhány bőrig ázott biciklis akik boldogan csatlakoztak hozzánk a duruzsoló kályha mellett.

Csütörtök
Reggel szikrázó napsütés de igencsak csípős hidegre ébredtünk. A vízcseppek sátrainkra fagytak és láttuk, hogy fent a Civetta tetejére a tegnapi csapadék hóként érkezett. Nézzük csak meg közelebbről!

2012-09-20 10.24.30
A hegy északi oldaláról indulva, az Alleghesi via ferratán felmászva terveztük meghódítani a Civettát. Túloldalt pár száz méterrel a csúcs alatt van a Torrani-menedékház, az internet szerint ilyenkor már nincs személyzet benne, ingyen megalhatunk a mindig nyitva lévő vendégszobában. A déli oldalon a Tissi-ferratán leereszkedünk és a Civetta tömbjét nyugatról megkerülő turistaúton megyünk vissza a kocsihoz.

2012-09-20 11.09.34
Koca-turista módjára autóval mentünk az 1816 m-en lévő Casera di Pioda házig, a köves úton kerülgetve a hátizsákkal kapaszkodó turista-csapatokat. Mentségünkre: az Ő úticéljuk legfeljebb a 2143 m-en lévő Coldai-tó volt – nekünk viszont estig fel kellett érnünk a Civetta 3220-as csúcsára.
A Piodától meredek, de szép zöld hegyoldalon kanyarog felfelé a gyalogút. A látványt végig uraja a Monte Pelmo tömbje.

2012-09-20 11.21.18
Tovább, a Coldai-turistaház után köves hegyoldalban vezetett az út az Alleghesi ferrata beszállásához. A ferrátának délután 2-kor vágtunk neki. Nagyon szép, változatos út, öröm volt felfelé törni rajta. Az induláskor fölénk magasodó csúcsok lassan mind alánk kerültek.

2012-09-20 16.06.12
2600 méter körül megjelentek az első hófoltok, innen egyre havasabb-jegesebb volt az út. Egy-két helyen a sziklát borító jégsapka miatt hiányoltuk a drótkötelet, de tulajdonképp ezek is megoldhatóak voltak, (ez is) jól kiépített, szépen vezetett út – még így jegesen is különösebb nehézség nélkül mászható.

Mire felértünk a Civettához vezető gerincre, erősen sötétedett. Pár méterre tőlünk a Civetta nyugati fala egy kilométernyit zuhan a mélybe.

2012-09-20 19.11.38 Ricsi

Napnyugtakor végre felértünk a csúcsra. Pista, aki ekkor már pár száz méterre megelőzött minket, már kitöltött csúcs-könyvvel várt. Gyors fényképezkedés, aztán elővettük a fejlámpákat és elindultunk lefelé.
Ekkorra teljesen besötétedett, óvatosan botorkáltunk lefelé a sziklás hegyoldalon. Egyre kémleltünk lefelé, hol lehet a menedék, a Torrani-menedékház. Sehol semmi. Aztán – alig húsz perc múlva – egyszer csak ott álltunk mellette. Felülről egyáltalán nem lehetett látni a hegy oldalához tapadó kőházat.
Meglepetésünkre kellemesen duruzsoló kályha fogadott minket és a hegyi medve, aki keleti barátnőjével vezette a házat, elmondta: bármit írtak a neten, Ő novemberig itt is marad. Így leöblíthettük pár üveg sörrel a magunkkal hozott elemózsiát,  Dóri pedig nem győzte értékelni az ágyakon felhalozott sok-sok pokrócot.

2012-09-21 08.35.15
Péntek
Másnap reggel fantasztikus napfelkeltében gyönyörködhettünk. Ez még itt, 3000 fölött sem mindennapi, a vén hegyi medve is a teraszon fotózott velünk.

2012-09-21 08.32.02

2012-09-21 10.57.20Rövid gyaloglás után elértük a Tissi-ferrata tetejét, innen látványos teraszokon ereszkedtünk a Val Delle Sasse katlanjába.
A katlan túlvégén tovább lefelé, napsütésben, zöld mezőkön, helyenként változatos karsztformák közt. Délutánra beborult, fél négy körül értük el a Vazzoler menedékháznak nevezett turistaszállót. Korán volt a táborveréshez, még két órát gyalogoltunk visszafelé, mielőtt egy hegyekkel körülvett ködös réten tábort vertünk. Takarodóig így is volt jópár óránk, nekiláttunk rőzsét gyűjteni és a legfontosabb: a réten kövekből kirakni az Ariadne nevet. Aztán lefekvésig élveztük a tábortűz melegét.

2012-09-21 19.44.00
Ja, Ricsi még többszörös védvonalat épített a hálózsákja köré a rókák, zombik, parkőrök és egyéb éjjel császkáló fenevadak ellen.

Szombat
Ködös, borongós reggelre ébredtünk. Kutyagolás tovább, a Civetta nyugati fala – ami tegnapelőtt alattunk volt – most jobbra magasodott fölénk. A nap lassan felszívta a ködöt, a Tissi menedékháznál már szikrázó napsütésben nézhettünk le az alattunk lévő Alleghe-tóra. Tovább a gyönyörű Coldai-tónál napoztunk, lustálkodtunk, nem siettünk vissza a kocsihoz, nehéz volt itthagyni a világ legszebb hegyeit.

2012-09-22 13.50.54 Ricsi

Három óra autózás így is belefért a napba, éjszaka az ausztriai Sekullnál hosszan keresgéltünk, amíg bivakolásra alkalmas kaszálót találtunk.

Vasárnap
Reggel korai indulás, így délután közepén már vissza is értünk a civilizációba. :-(
Ha több képet szeretnél látni utunkról, a túraképeken megnézheted, a bejárt útvonalunk pedig itt van.


Ádám Bence

Comments powered by CComment

Kategória: