Hajnóczy-barlang

Hajnóczy-barlang – kürtőmászás és feltárás

A Dél-nyugati Bükkben Odorvár közelében található, 1982-ben fokozottan védetté nyilvánított Hajnóczy-barlangot a Tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium diákjai fedezték fel 1971-ben. Az immár több mint 4 évtizede tartó kutatások eredményeként a hegység jelentős hosszúságú és szépségű barlangrendszerét tárták fel.
Egyesületünk a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából  2003 februárjában kezdte meg a barlang részletes térképének elkészítését, ami az akkori információk szerint 2300 m hosszú volt. A 2005 októberére befejezett munka eredményeként kiderült, hogy a barlangrendszer hossza 4137 m, amiből 374 m új járatot Egyesületünk fedezett fel.

2004 őszére a barlang nagy részét már sikerült felmérni, így nekiláthattunk a Komszomol csarnokából két irányba induló kürtőrendszer kimászásának. A D felé húzódó Szojúz-Apolló kürtőről rendelkezésünkre állt egy vázlatos térkép, azonban az É-i irányba tartó fő kürtőről csak szűkszavú beszámoló és Neidenbach Ákos visszaemlékezése volt a segítségünkre. 1989-ben egy kutatótábor során ő és két társa mászta ki elsőként a kürtőt, ami a Komszomol aljától számítva 64 m magasságban hatalmas omladékban végződött. Nekik sikerült ekkor feltárniuk egy 30 m hosszú szintes ágat is, melynek végén a látványos szépségű Kristálykút található.

Az új feltárások
A legújabb kimászások a mai korszerű mászótechnikával (akkus HILTI fúró, nittek, mászóvas stb.) Egyesületünk nevéhez fűződnek. 2004 őszén nagyszabású expedíciót szerveztünk a kürtők kimászására és teljes feltérképezésére. Az alapos körülnézésnek és egy jó lámpának köszönhetően azonban sikerült egy átjárót találni a barlang eddig ismeretlen részei felé. Az új részek felfedezései miatt a térképezés helyszíni munkáit végül csak egy évvel később, 2005 októberében sikerült lezárni.

001

A Hajnóczy-barlang poligonjának felülnézete (fent) és oldalnézete (lent). Lilával kiemelve az Egyesületünk által felfedezett részek.

002

A feltárások kronológiája a következő:

2004. október 23.
003A szükséges felszerelést begekben hurcoljuk le a barlanghoz, majd a rengeteg holmit adogatva visszük be a Komszomolig. Előkerülnek a kötelek, hágcsók, fúrók, slószok, mérőcuccok stb., megkezdődhet a mászás. A "Kéz" nevezetű cseppkőképződmény fölé magasodó szédítő kürtőrendszerben nincs semmiféle kiépítés, leszámítva a korábbi mászók bent hagyott "őskori" szögeit, egy-két foszladozó kötélgyűrűt, illetve egy későbbi mászócsapat félúton található ereszkedőstandját, már nittel és karabinerrel.
Az egyik csapat, Surányi Gergely, Chorendzsák György és Kovács Ádám a Komszomol felső részének jobboldalán vezető régi szög- és nittsoron végigmászva kezdik a felfelé mászást, közben új nitteket is befúrva, trepnizve jutnak egyre feljebb. A mászáshoz akkumulátoros fúrót valamint HILTI HLC dűbeleket és HSA alapcsavarokat használnak. A kimászott helyeken a köteleket egyelőre bent hagyják. A másik csapat, Deák István, Kovács Jenő, Kovács Richárd a Szojúz-Apolló kürtőjébe másznak fel. Deák István mássza ki előre a kürtőt, aminek tetejében a régi vázlatos térképen is szereplő szintes járatokat találnak, amiket még aznap fel is mérnek.

2004. október 24.
004Folytatódik a kürtők kimászása. Továbbra is Gergő mászik előre, Gyuri pedig a társa és segítője a mászásban, ő biztosítja is. A Komszomol aljától számítva 64 m magasan omladékos dugó zárja el az Y alakban végződő kürtő mindkét ágát. Visszaereszkedés közben alulról felvilágítva azonban feltűnik, hogy a kürtő valójában ikerkürtő, ezért a végpont alatt 30 méterrel oldalirányba másznak mintegy nyolc métert. Innen már egyértelműen látszik az ikerkürtő másik szára melyet sikerül is kimászni. A teljes magassága a harántolástól 20 m, a végén keskeny meander indul, mely az akna tetejétől 6 méterre járhatatlanná szűkül. A harántolás kezdetétől mesterséges köztes nyomai már nincsenek, így az új szakasz kezdetét innen számíthatjuk. Az új rész a Trepnis-kürtő nevet kapja. Miközben Ádám, Pista és Jenő a már kimászott nagy kürtő felmérését kezdi fentről lefelé, Gergő átmászik a Kristálykút felé vezető járathoz, a Kéz-kürtővel szembeni nagy párkányra. Innen a jobb rálátás miatt észreveszi a Kéz-kürtő oldalában, a Trepnis-kürtő alatt tátongó ablakot, amely mögött mintha további járat sejlene. A beereszkedésre azonban már nem marad idő.

2004. október 25.
005A térképezés a Kristálykút járatával folytatódik, közben Gyuri a már felmért kürtők kiszerelését végzi. Jenőnek és Pistának sikerül a Trepnis-kürtő alá felvinni a poligont, és ha már ott van a kötél, az oldalra kiágazó, elsőre jelentéktelennek tűnő járatba is benéznek. Gyuri megy először be, de az eleinte meredek, agyagos folyosócska után egy álfenékre érve megijed: ha beszakad, itt akár 40 métert is zuhanhat. Ezután Jenő slószban vállalkozik a továbbmenetelre, és egy erősen agyagos szűkületen átpréselődve tiszta, szálkő kereszthasadékba ér. Jobbra hamar vége, balra azonban egy kürtő indul, lefelé pedig ismeretlen akna, melybe felszerelés híján most bele sem lehet nézni, de a ledobott kő tanúsága szerint rendkívül mély lehet és azt sem tudni, hová vezet! Innen most vissza kellett fordulni, a további felderítés másnapra marad.

2004. október 26.
Idézet Deák István naplójából:
»…Már megint a Hajnóczyban. Finoman szólva a hócipőnk is csordultig van már az egész térképezéssel! Tegnap is egész nap dolgoztunk, késő este értünk ki, mára pedig még rengeteg a tennivaló!
A Kristály-kút járata, és a Kéznél való hintázás nem akármi, kevés barlangásznak adatik meg, hogy lássa a barlang ezen eldugott részeit is. Mégis, jó lenne már befejezni a kürtőkben való munkát.
007Bárki, aki mért már függőleges barlangban tudja, hogy a mérés rendkívüli figyelmet igényel. A kötéltechnika mellett oda kell figyelni a pontok helyes kiválasztására. Nem elég, hogy a térképezés szempontjából jó helyen kell lenniük, követve a beszerelt kötelek megadott vonalát, tudni kell feszíteni a zsinórt, és le is kell tudni olvasni a műszert. A fix pontokhoz ésszerűen kell hozzáférni nem csak nekünk, hanem majd az utánunk jövőnek is. Elég egy rossz mozdulat, és a kompasz ripityára zúzódik az akna alján. Itt nem lehet letenni a földre a mérődobozt, majd kivenni egy-egy műszert. A méréshez pontos forgatókönyv szükséges, és a műszertokot minden alkalommal zárni kell. Ez a munka közel háromszor annyi idővel, mi több kb. ugyanennyivel több odafigyeléssel jár!006 Gergő tegnap kimászta a Kéz-kürtőt. A tetejéből új járat indul, így hát azt is fel kell mérnünk. Túl fáradt volt már, hogy kiépítse a térképezéshez, majd lehúzáshoz, így a mérés mellett ez a feladat is ránk hárul. A kürt?mászás egyik legveszélyesebb része maga a kiszerelés. Az elől mászót felfelé menet több köztes „védi”. Ha a legfelső kiszakad, úgy az alsók még mindig megtartják az esést. A lehúzóstand viszont csak önmagában van, ha ezt itt elszúrod jó 30 m-t perecelsz a Tsitsogó mélységéig. Sajnos ma már a fúró sincs velünk, így természetes kikötést kell keresni!
Jenő vállalja magára a hálátlan feladatot. Alatta himbálódzunk a kürtőben, miközben a kürtő tetején levő néhány méter vízszintes járatot kiskompasszal felméri, majd fel is rajzolja. Eddig csak néhány pontot kellett felvennünk, de ez se néhány perc volt!008 Jó ideig eltart, mire megalkotja a TK-t, és óvatosan az utolsó biztosnak mondható nittekig ereszkedik. A kürtős térképező-csapat harmadik tagja, Ádám, nem messze tőlem szintén a kötélen himbálózik. Láttam már jobb kedvűnek is!
A kötelek borzasztóak. A több napos mászástól már felismerhetetlenségig összeagyagozódtak. A Kéz-kürtőben fékező karabiner nélkül – néha még ezzel is – 5-6 méteres kellemes csúszások érnek minket ereszkedés közben!
Miközben Jenő a kötelekkel bajlódik, elindulok a következő térképezendő feladat, az Álfenekes-ág irányába.
A járat a Kéz-kürtőbe torkollik párkányszerűen, majd oldalágként folytatódik. Agyagos lejtő csatlakozik a fő kürtő felé. A 009járat iránya nem meglepő. Ugyanez a törés folytatódik az aknarendszer túloldalán, még át is látni: ez a Kristálykút felé vezető járat. A tektonikai törések találkozásánál alakult ki a domináns fő (Kéz-) kürtő. Az akna feletti nittektől befelé haladok, és keresek egy megfelelő természetes kikötést, hogy a járat elején biztos kötélhidunk legyen. Nem célszerű itt biztosítás nélkül közlekedni. Az agyaglejtőn való csúszás után ugyanis hamar a gravitáció kezd érvényesülni, a végállomás pedig kb. 35 méterrel lejjebb található.
Az „ijesztő” álfenék csak kezdetben tűnik veszélyesnek. Be lehet látni az agyagos kövek alá, de a járat belseje felé haladva a hasadék nem sokkal alattunk ék alakúan beszűkül, így ha egy-két kő megindul, akkor sincs nagyobb baj. Hamarosan megérkezik Ádám, és Jenő, így térképezünk tovább. Az álfenekes valójában egy „T” alakú járat. Az „T” betű alsó részébe érkeztünk a kürtőből, innen haladunk befelé a méréssel. Az elágazás előtt egy kellemetlen szűkület van, ami arra jó, hogy bemocskolja ruháinkat, és belekenődjön mászógépeinkbe, de arra nagyon!
A „T” jobb oldali szára hamar véget ér egy felfelé ívelő járatban, de balra egy meander szürke, tűzköves aknába torkollik, aminek iránya visszafordul az Álfenekes járata alá. Az akna felett kb. 2 méterrel egy igen szűk ablak nyílik, a kű sokáig esik benne.

Találunk egy „bomba” TK-t, ezután megtisztítjuk az oldalfalat. Le kell verni a kűpengéket, különben szétvágják a kötelet.
Ereszkedni kezdek. Az újonnan felfedezett akna nem túl meredek, de azért jól esik a kötél. Egy-két kő bármikor megindulhat. Nem látom a lyuk fenekét, de a kövek messze alattam puffannak. Ekkor Ricsi hangját hallom odalentről. Hogyan lehet ottő Ezek szerint a Tsitsigó felett vagyunk. Óvatosan ereszkedek tovább, miközben Ricsi igyekszik eltűnni a kőzápor alól. Figyelni kell, mert nincs kizárva, hogy a lezúduló kövek akár kárt tehetnek a cseppkőképződményekben is!
010Hamarosan egy párkány látszik alattam, lejjebb pedig még egy. A kötélen maradok, hiszen akár álfenék is lehet. Az alsó párkány elég szilárdnak látszik. Túlsó vége a semmibe vész. Hamarosan meglátom Ricsit. Lámpája kis pontként világít odalent a Stromfinál. Tehát megvan az újabb összeköttetés a lenti járatokkal!
011Hirtelen egy szűkületre leszek figyelmes a hátam mögött. Erőteljes huzat áramlik belőle. Leveszem a slószt, miközben szólok Jenőéknek, hogy felderítem a szőkületet. Nem túl boldogok: este ½10 van, 10 órája szálltunk le a barlangba. Tudjuk, hogy még hátravan a legrosszabb, kimenni az összes felszereléssel a barlangból. Mindannyian fáradtak vagyunk, engem viszont hajt a felfedezés láza!
A szilvamag alakú szűkület kb. 2 m után kissé elfordul, végén pedig tágulni látszik. Óvatosan tovább kúszom. Végül egy kürtő aljában bukkanok ki. Átmérője hosszanti irányba kb. 5 m, de felfelé jelentősen tágulni látszik. Lámpám fénye elvész a felfelé a sötétségben. Tudom, hogy én hoztam ide először fényt. Ilyenkor mindig ordítozni támad kedve az embernek…!
012Hamar megállapítjuk, hogy a fent látott ablak ebbe a kürtőbe nyílik. Az új kürtő alja gyönyörű mosott kövekből áll, felettem a csepegő vizek egy egészen vékony kőpengét hoztak létre, mely egy ponton át is lyukadt. A víz most is záporozik, pattogva hullva szét a szürke, tűzköves mészkőkavicsokon. A látvány egyszerűen elbűvölő!
A szép kürtőt mi találtuk, hosszú, fárasztó munka árán, így Hajnóczy-örökségül elkereszteltük Ariadne-kürtőnek, hirdesse még sokáig csoportunk nevét az utókor számára…«

2005. március 13.
A barlanghoz való feljutást a nagy hó alaposan megnehezíti, de azért egy traktoros segítségével sikerül megoldani a helyzetet. Következő probléma, hogy a barlangajtó be van fagyva, de valahogy nagy nehezen, fél óra alatt csak kinyílik.

013Becipeljük megint a sok cuccot a Tsitsogóba, majd innen Surányi Gergely és Deák István nekiállnak felmászni az Ariadne-kürtőhöz. A mászást gyorsítandó, beviszünk egy másfél méteres darabokból összerakható, 8m hosszú, alumínium állványcsőből készült mászórudat. A mászást a Tsitsogó oldalában egy omladékon felmászva a Stromfi aknája fölé magasodó párkányról kezdik. A párkányról a mászórudat a kürtő másik falára áttámasztva máris 8 méterrel magasabban járnak. A mászást nehezíteti, hogy a k?zet élei szinte az alpesi barlangokra jellemzően élesek, csipkések. Tovább részben szabad mászással, részben nitteken trepnizve délutánra sikerül elérni azokat az ablakokat, amelyeken az előző túrán az Álfenekes-ág felfedezői fentről lenéztek a Tsitsogóba. A kötélpálya kiépítése után a szilvamag-járaton átadogatják a felszerelést az Ariadne-kürtő aljába, és a rudat ismét összeszerelik a másnapi mászáshoz.


0142005. március 14.
Az Ariadne-kürtőt Gergő mássza tovább Ádám Bence biztosításával. Az alsó részen két szakaszban használja a mászórudat, amivel sikerül némi időt és hat-nyolc nittet megspórolni. Kilenc méter után egy kis párkány sejlik. Közelebb érve Gergő azon gondolkodik, hogy fellendíti a fúrót és az aksis bag-et a párkányra, de aztán egy „belső hang” sugalmazására ezt mégsem teszi. Felérve kiderül, hogy a megérzés jogos volt: a párkányról egy újabb akna indul, épp csak annyi a hely, hogy a rúd alját le lehet támasztani. Utóbb kiderül, hogy az akna 4, 5 méter után egy járhatatlan hasadékkal végződik. A rúd tetejétől nitteken és kis kőpengéken trepnizve sikerül tovább mászni egy harminc centis párkányig, ami ugyan kicsit lejt, de mégiscsak rá lehet állni. Fogás nincs, úgyhogy az utolsó nittet a szemközti falból kilógó kőélre áttámaszkodva, háttal kell befúrni. A nittbe kapaszkodva már látszik, hogy a kürtő elszűkülő felső részéből járat indul. Ehhez a járathoz Gergő a kürtő hasadékká keskenyedő részében már szabadon mászik fel, reménykedve, hogy sikerül majd valami TK-t találni, a fúrógép ugyanis az utolsó nitten lóg. Felérve kiderül, hogy két szintben is indul járat, és az első métereken a kötelet is remekül ki lehet kötni. Öt óra elteltével felhangzik a Bence számára megváltó „standoltam, kivehetsz” kiáltás. Némi pihenőután indul a felderítés. Az alsó járat egy pár méteres lejtős szakasz, amit az omladék fokozatosan teljesen feltölt. A felső is meglehetősen szűkös de ebben sikerül 10 métert tovább mászni. Az egyre szűkülő járatban Gergő úgy dönt, hogy a teljes felderítését a szűkületek „specialistájára”, Kovács Ricsire bízza. A Standhoz visszamászva látszik, hogy ebben a szintben a kimászott akna túloldalán is megy járat. Gergő pár nagyobb nyelés után átmászik a kürtő elszűkülő tetején a másik oldalra, ahol néhány méter járatot és egy 6méter magas elszűkülő kürtőt talál.

Közben Deák István, Kovács Ádám és Chorendzsák György elkezdik a kimászott rész felmérését.

2005. március 15.
Bence, Pista és Ádám felmérik az új részeket, Gyuri pedig ereszkedésre szereli át a kötélpályát.

2005. május 15.
Chorendzsák György, Deák István és Kovács Richárd az Ariadne-kürtő végének letisztázására indulnak. Alaposan átnézik az eddig feltárt járatokat. És Ricsi tovább préselődik az agyagos felső járat végén, azonban az egy kis fülkével záródik. Legközelebb tehát már csak fel kell mérni ezeket a részeket. Az Ariadne-kürtő nagyon látványos, de a felette lévő járatok már kevésbé.

2005. június 12.
Chorendzsák György és Kovács Richárd azzal a határozott szándékkal másznak fel az Ariadne-kürtőbe, hogy felmérjék a tetejéből induló járatokat, lezárva ezzel a kürtőmászást és a barlangrendszer térképezését. 1 óra poligonozás után Ricsi az É-i végpont kürtőjénél kezdi meg a rajzolást. A 6 m magas kürtőt, már az előző túrán kimászták, ám a tetejéből induló kis cső végét csak most nézi meg alaposabban. Kintről szemlélve látszólag vége van, de azért csak belemászik, hogy a végét pontosabban rajzolhassa fel. Ekkor derül ki, hogy az eddig végpontnak hitt rész csupán egy derékszögő kanyar, ami mögött a járat jelentősen kitágulva folytatódik. A lelkesedés adta lendülettel, slószban és a rajzolós cuccal együtt próbálkozik meg átjutni az összeszűkülésen, kevés eredménnyel. Az első visszakozás után a mérő felszerelést félrepakolva, újból próbálkozik, s sikerül is derékig bepréselődni az ismeretlen járatba, azonban a kanyar miatt itt végképp elakad. Az eddig kötélszereléssel foglalatoskodó Gyurit sikerül felkiabálnia, hogy ugyan próbáljon már meg támaszt adni a lábainak, hátha úgy sikerül átgyűrnie magát. Gyuri a kürtő tetejében fél lábbal egy kis cseppkőbütykön állva próbálja meg befelé tuszkolni, de hosszas küszködések árán sem jut előrébb. Innen már a visszajutás sem egyszerű, ráadásul ketten alig férnek el a kürtőben, mégis a lemászás helyett Ricsi úgy dönt, itt veszi le magáról a maradék felszerelést. Azt az akrobatamutatványt, amivel ez járt nehéz lenne leírni, de végül sem ők, sem a holmik nem estek le a kürtőből. Az ezt követő próbálkozás sem jár átütő eredménnyel, de legalább az új járatból sikerül zsákmányolni egy öklömnyi követ, amivel Ricsi megpróbálja kitágítani valamelyest a szűkületet. Aki már próbált egy szűk csőben oldalán fekve előrenyújtott kézében egy kővel, szálkű járatot tágítani úgy, hogy közben a másik karja maga alá van szorulva, az sejtheti mennyire elkeseredetten reménytelen próbálkozás ez. Mai elkényelmesedetten gépesített világunkban kijózanítóan tud hatni a kővel a kő elleni küzdelem, ahol a technika helyett csak az akaratunk áll a görcsösen tiltakozó izmaink mellett. Több mint két óra telik így el, újabb és újabb próbálkozásokkal, míg végül kifacsart pózban Ricsinek sikerül átjutnia a fránya szűkületen. Az omladéktömbökkel szűkített kis fülkéből felbújva 3 m magas 2-3 m széles folyosóba jut, ami 10m után 3 m átmérőjű kútszerű aknába torkollik. Az impozáns akna a ledobott kő alapján 15-20 méter mélységű lehet. A folyosó bal oldali részét egyik helyen aktívan csepegő szép cseppkőképződmények díszítik. Mivel a felmérés befejezésére készültek, nincs náluk kötél, s fúró híján a szűkületet sem lehet annyira kitágítani, hogy Gyuri beférjen. Nem tudják tehát felderíteni az ismeretlen aknát. A mai napra tervezett befejezés helyett, úgy tűnik, a kürtőrendszer kutatása tovább folytatódik.

0152005. augusztus 19.
Chorendzsák György, Kovács Jenő és Kovács Richárd úgy indultak neki az újabb akciónak, hogy most már aztán tényleg befejezik a térképezést és feltárást, s pontot tesznek az elhúzódó kürtőmászás végére. Nem bízva semmit a véletlenre nagy mennyiségű felszerelést visznek le a barlangba. Teljes térképező, fixpontozó felszerelést fúróval, komplett slószt, biztos ami biztos 100 méter kötelet, valamint a szűkület kitágításához ütve fúrót, HILTI patronokat, nagy kalapácsot, vésőt, s hátha még agyagot kell bontani, kőműves kalapácsot is. Ennyi felszereléssel már a kürtőrendszer tetejébe való feljutás is küzdelmes, de az igazi megpróbáltatások csak ezután következnek Ricsi a múltkori bentről történő tágítás eredményeként már 016könnyebben átjut a szűkületen, a többieknek azonban ez még így is reménytelennek tűnik.
Egy 60 méteres kötéllel felszerelkezve indult neki, hogy felderítse az ismeretlen aknát. Természetes kikötést használva, biztonságosan eljut az akna pereméig, amibe a felfedezéskor, fentről a folyosóból nem tudott levilágítani. Innen már látszik a szépen oldott szabályos aknának az alja. Tovább is ereszkedik lefelé, és 15 méteres mélységben eléri az alját, ahol a falakat szép cseppkőlefolyások díszítetik. Néhány méteres lejtős rész után a járat véget ér, lefelé összecseppkövesedett kőtömbök és törmelék zárja el a továbbvezető, elszűkülő járatot. Miután visszatér a szűkülethez, nekiáll azt bentről kitágítani, hogy a többiek is át tudjanak jutni. Hamar kiderül, hogy a nagykalapács nem sokat ér, így nem hiába cipelték a fúrót. Három 017fúrás és elsütés után a HILTI patronoknak köszönhetően, egész kényelmessé válik az átjáró. Miután mindannyian bent vannak és megnézték a járatokat, elégedetten állapítják meg, hogy ma biztosan befejezik a mérést. Már csak az akna felső részéből induló agyagos járatot kell megnézni, de hát annak szemmel láthatóan vége van. Míg Gyuri leereszkedik felrajzolni a Kútnak elnevezett aknát, Jenő és Ricsi át is másznak a rövid kis oldalághoz. Alaposabban megszemlélve a végét azonban hamar kiderül, hogy majdnem járható méretű légrés vezet tovább, csak az útban lévő agyagdombból kell leszedni egy kicsit.
Bár befelé jövet többször is megbeszélték, hogy ha véletlenül sz?kebb járat, vagy kürtő jelentené a továbbjutást, nem foglalkoznak 018vele, hanem az utókorra hagyják, most mégis gondolkodás nélkül állnak neki a tágításnak. A könnyőnek tűnő bontás hamarosan elfajul, mivel az agyag rendkívül ragadósnak bizonyul. Ricsinek azonban ennek ellenére fél óra alatt sikerül átjutnia egy kis fülkébe, ahonnan újabb szűkület vezet tovább a láthatóan tágasabb ismeretlen folytatásba. Mivel a szűkület itt is majdnem járható, folytatják az agyagtúrást. A fülkében olyan flötty agyag volt amilyet kevés helyen lehet találni barlangokban, nagyon puha, úgy színében mint állagában olvadt mogyorókrémre emlékeztetű elengedhetetlenül ragacsos förmedvény, amibe mint a mocsárba süllyed bele az ember. Egy órás dagonyázás után Ricsi megpróbálja magát átpréselni a szűkületen, 019de a ragadós agyagban fekve úgy letapad, hogy csak tehetetlen vergődésre futja erejéből. Jenő is bemászik a fülkébe és próbálja a lábát megtámasztva befelé tolni, igaz ekkor ő ragad bele, de legalább így Ricsi, ha keservesen is de halad előre, gilisztamód fúrva magát az agyagon. Nagy nehezen sikerül átjutnia, de a szűkületben összetapadt lábai és csizmája miatt nem tud kimászni. Jenőnek vésővel kell szétfeszegetni a csizmáit, hogy végül be tudjon jutni a túloldali járatba. Gyorsan elindul felderíteni van-e folytatás, hogy Jenőnek érdemes-e begebődnie ide. A szűkülettől négykézláb járható agyagos járat 7 m után egy kőtörmelékes aljzatú terembe vezet, ahonnan mintha egy kürtő indulna felfelé.
Visszatérve Jenőhöz két oldalról sikerül 020annyira kitágítaniuk a szűkületet, hogy Jenő is át tud préselődni, igaz egyik csizmája ott marad a szűkület túloldalán az agyagba ragadva. Ricsinek kell visszamászni érte, mert hiába érik el erről az oldalról is, csak két kézzel húzva lehet kiszabadítani az agyag fogságából. Miután alaposabban átnézik a frissen feltárt részeket, kiderül, hogy a terem valójában egy 13 m magas szépen oldott kürtő, aminek tetejéből lentről is láthatóan megy folytatás. Este 6 órakor úgy álltak ott a kürtő alatt – agyagosabban, mint varacskos disznók dagonyázás után – hogy tudják, nem a mai nap az utolsó hogy itt járnak. Azért hogy Gyuri se maradjon ki a Mogyorókrémesnek elnevezett szűkületből, őt is áthívják megcsodálni az új felfedezést.

2002105. október 30.
Chorendzsák György, Deák István, Kovács Ádám, Kovács Jenő, Kovács Richárd és Surányi Gergely „többet a kürtőkbe vissza nem jövünk” elszántsággal indul neki a már sokadik „utolsó Hajnóczy térképezésnek”. A feladatok jó megosztásával a csapat igen hatékonyan tud dolgozni. Gyuri a kötélpályák át- és kiszerelést végzi. Egyesületünk köteleit kicseréli a Hajnóczy Barlangkutató Csoport köteleire, amik bent is maradnak, így a kürtők egy részét újabb kimászások nélkül is be lehet majd járni. Jenő a maradék rajzolást végzi, Ádám és Pista poligonozza az utolsó két alkalommal feltárt új részeket, Gergő és Ricsi pedig nekiállnak a végponton található kürtő kimászásának.
Mivel Ricsi emlékei szerint csak egy kis 4 méteres falról és utána könnyű felmászásról van szó, kevés cuccal, de annál nagyobb reményekkel, hogy „csak nem lesz már ott több járat” kezdik meg az akciót. A mászásig való eljutás már megadja a cuccoknak a kellő agyag alapozást, pedig a java még csak ezután jön. Gergő feljutva az alsó 4 méteres, töredezett szálköves szakaszon meglepve áll a meredek agyagfal előtt. A „könnyű mászás” közelről egyáltalán nem tűnik olyan könnyűnek, de a mindig náluk lévő kőműveskalapács megoldja a problémát. Közben a kötél már annyira összeagyagosodik, hogy a fúrógépet már fel sem tudja húzni, bár a vastag agyagréteg mögötti repedezett kőbe amúgy is csak maximum „pszichikai” nittet lehetne fúrni. A kőműves kalapácsot jégcsákány szerűen használva azért csak sikerül feljutnia az agyagfalon egy kevésbé meredek részhez, ahol még egy fél talpnyi vízszintes párkányt is ki lehet bányászni az agyag alól. Innen először egy oldalhasadékba préseli be magát és hosszas kavargás után azzal tér vissza, hogy talált kb. 50 méter járatot. Ennek hallatán, kicsit kelletlenül, de Ricsi is utána mászik. Először továbbmásznak a kürtő tetejébe, ahol szintén találnak egy, természetesen agyagos, kis járatot, aminek mindkét végében még agyagosabb bontási hely van. Mi sem természetesebb, mint hogy nekiállnak kibontani, azonban mindkét helyen csak néhány méternyi járat tárul fel. Ezután elkezdik felmérni és felrajzolni először a kürtő tetejéből induló részeket, majd azokat a zegzugos részeket, amiket Gergő előzőleg már bejárt. „Szerencsére” itt is végérvényesen befejeződnek a járatok, további érdemleges bontási helyet nem találnak. Ezek az agyagos, vizes szűk részek az egész barlangrendszer legnehezebben megközelíthető és legundorítóbb részei. A mai feltárás hossza 80 m, s ezzel lezárul a barlang térképezése és kutatása.
022A Hajnóczy-barlang térképezése során összességében 374 méter új járatot sikerült feltárni, kisebb részben 2004-ben, zömében a 2005-ös év folyamán. A járatok teteje eléri a barlang legfelső zónáját, az Óriás-terem felett található legmagasabb ponttól mindössze 8 méterrel marad el. A feltárt új szakasz nagy része zsombolyszerű, hideg vizes kialakulású, szerves egységet képez a Stromfi-aknával és a Komszomol aknájával. A kürtőkben aktív csöpögés-vízfolyás tapasztalható, ez a szakasz a barlangnak egy jelenleg is fejlődő része. Ezen „zsombolyszerű” rész teljes vertikális kiterjedése közel 120 méter.
Ezek a mászások ismét bizonyították, hogy a modern technika bevetésével hazánk „agyonkutatott” barlangjaiban is lehet jelentős új részeket feltárni. A térképezés során a kürtőmászások mellett több olyan pontot is találtunk, ahol nagy valószínűség szerint a hagyományos bontási technikákkal is sikeresen lehetne előre haladni. A mi feladatunk itt azonban alapvetően a térképezés volt, a további feltárás lehetősége a barlang kutatócsoportjáé.

További képek a fotóalbumban

Comments powered by CComment

Kategória: