Hajnóczy-barlang – leírás és túrakalauz

Az Ódor-vártól DNy-ra meredek ösvényen ereszkedhetünk le a barlang bejáratához, mely a hegy D-i oldalában, sziklafalak aljában 460 m tszf. magasságban található, előtte kis vízszintesebb térséggel. A felszínről jelentéktelennek tűnő, 1 m magas, 0,5 m széles sziklanyíláson lecsúszva, rögtön egy masszív, bebetonozott vasajtóhoz érünk. Ha sikerült a zárat kinyitni, bekúszhatunk egy néhány méteres alacsony járatba, miközben áthaladunk egy korábbi lezárás keretén is, majd egy fél méter átmérőjű kerek vascsőhöz jutunk. Ez a mesterséges szűkület szintén egy régebbi lezárás maradványa. A cső után szűk 2,5 m mély aknácskán kell lemászni egy poros fülkébe, ahonnan újabb letörés vezet le a Niagara nevezetű ferde falhoz, ami egyben fő elágazási pont.

K-re, a Niagara meredek lejtőjének tetején cseppkövek között átmászva egy kisebb ablakon keresztül meredek falhoz érünk. (Jobbra felfelé, egy tágas, fehér cseppkőbevonatos száraz kürtőbe mászhatunk fel, majdnem a bejárattal egy szintbe jutva) Lefelé pedig a 60°-os fal bal oldalán 10 métert leereszkedve, a Tánc-terembe érkezünk. (Ha figyelmesen csúsztunk lefelé, észrevehettünk balra két ablakot is, amik visszavezetnek a Niagara falának aljához, a jobb oldali részen pedig kis cseppköves járatok vannak, amikbe bemászni azonban nem érdemes.)

A tágas Tánc-terem aljából két irányba is megy tovább a járat.

Jobbra egy szűkebb részen lebújva kis kőtörmelékes aljzatú fülkébe érünk. Itt a falakon szép cseppkőszinlő látszik. Jobbra egy kis agyagos aljzatú kuszoda indul, ami azonban körjárat, s mivel arra fogunk visszajönni, most inkább másszunk tovább előre a csöpögésektől nedves cseppköves köveken. Néhány méter után a barlangrész leglátványosabb részén a Csodák-termében egyenesedhetünk fel. Középen látványos cseppkőoszlop, míg a hátunk mögött lévő ferde falon több cseppkőgyertya díszíti a termet. Óvatosan ezek mellett kell felmásznunk a terem felső részébe, ahol még további szép képződményeket csodálhatunk meg. Balra hamarosan véget érnek a cseppkövek és a terem is. A bal fal mellett egy kő mögött tudunk lecsusszanni a továbbvezető cső járatba, amiben az Alsó-füstös-terembe érünk. (A poros képződményekben szegény, kőtörmelékes aljzatú terem É-i végében jobbra 10 méter hosszú keskeny oldalág indul, első részén egy 7 méteres kürtővel, majd a vége előtt egy kis aknácskával megszakítva, mely agyagosan elszűkülve végződik.) Jobbra, D felé, meredek törmelékes járaton mászhatunk fel a Felső-füstös-terembe.

A falakat több helyen fekete bevonat borítja. A füstszerű anyag, a korábbi elemzések szerint kalcium-szulfát-vaskarbonát. A terem felsű végpontjai ellaposodva érnek véget, baloldalt pedig egy letörésen lemászva törmelékes gödörben fejeződik be az út.

Innen, ÉNy felé egy kuszodán, a Csodák-terme alá jutunk, végül pedig visszaérkezünk a Tánc-terembe.

A teremből tovább ÉK-re, egy cseppköves átjáróba felmászva, majd egy lapos szűkületen lecsúszva a Lapos-terem K-i végében találjuk magunkat. Jobbra először egy rendkívül szűk kis lyuk hívja fel magára a figyelmet, mely valójában csak egy pár méteres kis zsákjárat. A továbbiakban a járat, vagy 30-40 méteren keresztül olyan alacsony, hogy legtöbb helyen csak lapos kúszásban közlekedhetünk benne. A barlang gyakran járt látványos járata ez a rész. Az átlagosan 60-80 cm magas Lapos-termen függőcseppköveket és oszlopokat kerülgetve mászhatunk végig. Ny-i vége felé egyre agyagosabbá válik a terem alja, de itt már a mennyezet is magasodni kezd, végül néhány nagyobb állócseppkő, valamint oszlop mellett elhaladva becsatlakozunk a Depó nevű terembe.

A Niagará-tól balra, Ny felé a Háztető gerincén mászhatunk végig, aminek végén egy letöréshez érkezünk. Itt egy állócseppkőbe kapaszkodva, kőtömbökön 3 métert lemászva a Rom-terembe jutunk. (A Háztetőről akár az elején, akár a végén, több ponton is lecsúszhatunk egy nagyobb ferde terembe, mely lejjebb több felé ágazik. Jobbra, K felé a Niagara alatt, egy kerülő járaton lemászhatunk a Tánc-terembe. Az alján ÉNy felé induló lapos rész, végül járhatatlanná szűkül, de egy légrésen keresztül összeköttetésben áll a Lapos-teremmel. Ha a terem aljából felfelé megyünk tovább, a meredek kis folyosón, feljebb egy-két szűkületen felbújva, kőtömbök között, a Rom-terembe bukkanunk ki.)

A Rom-terem-nek szigorúan a jobb szélén maradva, pár méter után elhaladunk a Háztető alatti részekből becsatlakozó oldalág mellett és egy átjárón keresztül, négykézláb átbújunk a folytatásba.

Ha a terem bejárására vállalkozunk, hatalmas leszakadt kőtömbökön átmászva jutunk lejjebb. Balra, DNy felé a terem egy szűk néhány méteres járattal végződik. Ennek bejáratától felfelé egy több szintes járatrendszerbe mászhatunk fel, melynek felső omladékos végein penészes állati ürülékek vannak minden felé, bizonyítva a közeli felszíni kapcsolatot. Egyik szinten egy meredek agyagos terembe átmászva, annak végén egy 7 méteres akna beletorkollik a Rom-terembe.

Ha a Rom-teremben jobb felé indulunk el, egy óriási csúcsos kőtömb átmászásával jutunk az Orgonához. A tágas folyosó alján is mindenfelé kőtömbök hevernek, középen balra nagyméretű cseppkövek állnak, de 15 méter után elkeskenyedik és egy kis meredéllyel lezárul. A csúcsos kőtömbnél egy hasadékjáratba felmászva, több irányba is keskeny járatok indulnak. Akár előre, akár balra megyünk tovább, mindenképpen a Depóhoz lyukadunk ki, csak vagy fölötte, vagy alatta.

A Rom-terem utáni átbújást követően, egy tágas meredek lépcsőzetes folyosón lépkedünk lefelé. (Jobbra felfelé egy szűk hasadékon bebújva egy ferde falhoz érkezünk. Lefelé a falon lecsúszva és egy 4 méteres aknán lemászva néhány méteres agyagos aljzatú járatba érünk, ami egyben a végpontot is jelenti. Ez a rész a Szent István-terem nevet kapta.) A lejtő alján egy 2 méteres letörésen lemászva érünk a Depó-hoz. (Innen tágas kürtő vezet fel 22 m magasra. A fenti részen két kisebb oldalág és egy omladékos aljzatú terem található.)

A Depó-ba É-ról, az állócseppkövek felől csatlakozik be a Lapos-terem járata.

Utunkat innen egy nagy lapos kőtömbre fellépve folytatjuk Ny-i irányban, majd egy másik ferde, lapos kőtömb mellett elhaladva, beérkezünk a Nagy-terembe. Az előttünk álló, 2 méter magas leszakadt óriási kőtömböt, mindkét oldalról megkerülhetjük. Mellette embermagasságú cseppkőoszlop csoport áll, felette szép függőcseppkövek.

A Nagy-terem hossza csaknem 50 méter. Jobbra először egy viszonylag vízszintes ledöngölt száraz agyagos rész terül el, majd balra enyhén emelkedni kezd. A terem közepén, egy kőtömb oldalán márványtábla van elhelyezve, mely Dr. Somogyi György emlékét őrzi. Jobbra az oldalfalon egy repedés található, melynek oldalait kalcitkristályok borítják. A terem legszebb része a Ny-végét lezáró Szentély, alját kis tetaráták, valamint cseppkövek, falát pedig kalcitkristályok és látványos cseppkőlefolyások ékesítik. Innen tovább néhány méteres agyagos kuszoda vezet, ahová azonban nem érdemes beszenvedni. A terem legnagyobb részét kisebb-nagyobb leszakadt kőtömbök borítják, K felé rajtuk, illetve köztük elbolyonghatunk, de nem szükséges. A D-i fal mentén haladva, középtájon egy impozáns cseppkőképződmény, az alján 4 méter vastagságú csillogó Szószék emelkedik, tetején oszloppá válva. Ettől 3 méterre Ny felé, egy a fal melletti szikla mögött búvik meg a Muh-ág bejárata. A több mint 60 méter hosszú agyagos szűk ágban nem sok látnivaló akad, s mivel nehezen megtalálható elég kevesen jártak eddig benne.

A Nagy-terem-ből a barlang belsőbb részei felé É felé kell továbbmennünk a Leyla-járaton keresztül. A száraz folyosó 3-4 méter széles, elején balra nagyméretű cseppkövek töredékei hevernek, beljebb egy kis agyagos lejtőn mászunk fel, majd egy balkanyar után kavicsos aljú, tölcsérszerű termecskébe érkezünk. Szemben egy letörésen kell felkapaszkodnunk a meredek, gyakran nedves, csúszós cseppkőlefolyásra, amely a tetején egy fekvő mandula alakú, huzatos, szűk nyíláson keresztül juthatunk át a Galériába. A Mandulából, egy 1973-74-ben átbontott, hatalmas törmelékkúp alatt átkúszva jutunk be, majd innen két fő irányban folytathatjuk tovább a bejárást.

K-re a Galéria felé egy lejtő után meredek cseppköves fal indul felfelé. Ezen eleinte lépcsőzetesen lépkedünk fel az oszlopok között, majd feljebb a meredekebb, néha síkosabb részen kisebb cseppkövek nyújtanak fogásként segítséget a mászásban. Feljutva a fal tetejére nagyméretű folyosóban folytatjuk az utat. Állócseppkövek mellett elhaladva az eleinte keskenyebb járat, ahogy beljebb haladunk, fokozatosan szélesedik. Ezen a szakaszon figyelhetjük meg a barlangban a legtöbb cseppkövet. Fantasztikus látvány a magasba szökő, akár 2-3 méter hosszúságú, 6-15 cm átmérőjű oszlopok sokasága. A cseppkőerdőben vízzel telt kis medencék sorakoznak. A folyosó K-i vége felé közeledve lépcsőzetesen egyre magasabbra jutunk. A teremmé szélesedő vége fő elágazási pont.

A szemben látható széles cseppkőfalra a baloldalán a legegyszerűbb felmászni. Itt egy keskeny hasadék alá érkezünk. Ebben egy néhány fokos, betámasztott vaslétra segíti a feljutást. Innen nagyméretű omladékkőtömbök labirintusában bujkálva az Óriás-terem aljában bukkanunk ki. Az aknából kimászva, egy 50 méter hosszúságú, 15-20 méter szélességű és 15 méter magasságú, valóban óriási terem közepén találjuk magunkat. A terem D-i falát a Téli-erdőnek elnevezett látványos cseppkőlefolyás borítja.


Ny felé indulva, a Kemence meredek cseppkőfalát balról megkerülve, a terem agyagos végébe érünk. Itt az agyagból formázott szobrocskáknál két kis járatot is találunk. Jobbra egy kis termecskébe kúszhatunk be, ahonnan visszafelé egy meredek, 0,5-1 méter szélességű járat indul. Ennek vége előre elszűkül, jobbra viszont egy ablakkal kivezet az Óriás-terem mennyezetébe. A kis agyagszobroknál jobbra fordulva a járat egy kis aknához vezet. Itt egy alsóbb lapos erősen agyagos terembe lehet lejutni.

Az Óriás-terem terem ÉNy-i sarkából induló, szép cseppköves keskeny járatocska egyik aknája, a Galéria felső szintjének kürtőivel áll kapcsolatban. Itt nehéz mászással vissza is juthatunk az alsóbb szintre

Az Óriás-terem É-i részén találunk még egy vizes agyagos és szűk kis oldalágat, aminek az utolsó kis termében viszont szép cseppkőképződmények vannak.

Az Óriás-terem közepén végighúzódó omladékhegy gerincén inaktív állócseppkövek sorozata húzódik végig, egyébként az egész terem jellemzően a barlang legszárazabb része. A terem ÉK-i végében szakáll szerű gyökereket láthatunk, míg az É-i oldalon egy magasabban fekvő terasz húzódik végig, melyen cseppkőoszlopokat találunk. A párkányon Ny felé haladva, egy meredek járatba bemászva, magasba vezető kürtő aljába jutunk. A szintben induló járatokban még kalandozhatunk néhány métert, de nem árt az óvatosság, mert az egyik járat vége, szintén az Óriás-terem mennyezetébe torkollik. Ezt egy falra kormozott halálfej is jelzi. Felfelé a meredek falon bent hagyott hegymászó szögek segítségével, igen kitett mászással juthatunk fel a magasan elhelyezkedő, szép cseppkőképződményekkel díszített Szabó András-terembe. Ez a barlangrendszer legmagasabb pontja. A teremben található száraz cseppkőfal jobb oldalán felmászva egy kis omladék alá érünk. Az már valószínűleg a felszínre vezet.

A Galéria felső, hátsó, ÉK-i végéből indul a barlang 1979-ben feltárt ága, az Új-rész. Egy kis aknácskán lemászunk, majd szűk, agyagos járatban csúszunk lépcsőzetesen egyre lejjebb, míg egyszer csak óvatosan egy 9 méter mély letöréshez érkezünk. Az aknába a bekötött vaslétrán mászunk le, aminek aljáról több felé is indul járat. (Jobbra felfelé egy hasadékban valamint a létra alatt egy szűkületen bebújva is omladékos járatokba jutunk, amikben sok látnivaló nem akad és ezek a járatok is visszacsatlakoznak a fű járatba, így ezeket nem érdemes megtekinteni.)

A létra alatt található agyagos lyukon érdemes tovább haladnunk. Itt lecsúszva, a továbbiakban is szűk marad a járat. Néhány méternél többet ne menjünk le, mert a folytatás egy lejtős elszűkülő zsákjáratban véget ér. Az alattunk balra látható pici agyagos lyukon kell bebújnunk, ugyanis ez a pipa alakú derékszögű szűkület vezet át a folytatásba, ami egy lapos kőtömbökkel borított aljzatú terem. Innen felfelé és lefelé is tovább lehet menni. (Felfelé egy nagyobb omladékos terembe mászhatunk be, ahol jobbra tovább felfelé még több kisebb terem

van az omladékban, míg jobbra a terem meredek ferde falban végződik. Ha itt felmászunk a létra alá tudunk visszajutni, de kényelmesebb arra kimenni amerről jöttünk.)

A járat folytatása lefelé van, így a szűkületből kibújva még az alacsony résznél, rögtön le kell térnünk jobbra. A sziklafal alatt, lapos, lejtős járatban csúszunk lefelé, néha nagyobb kövek szűkítik az amúgy sem kényelmes utat, aztán még egy átbújás után, egy 6 méter széles, alacsony terembe érkezünk. Innen csak egy irányba, ÉNy felé mehetünk tovább, egy átlagosan 1,5 méter szélességű, lépcsőzetesen lefelé tartó, helyenként cseppköves, kis folyosócskában, de 10 méter után vigyázzunk, mert ahol a járat alacsonyabbá válik és kissé kiszélesedik, egy meredek sima cseppkőlefolyáson könnyen belecsúszhatunk egy 4 méter mély, tátongó aknába. Kötelünket, illetve magunkkal hozott hágcsónkat, valamivel feljebb, cseppkövekhez tudjuk rögzíteni. Leereszkedés után lépcsőzetesen folytatódik tovább egy szélesebb folyosó, pár méter után balkanyar, majd mindjárt becsatlakozik egy, az előbbivel párhuzamosan futó, meredek lejtős, cseppkőlefolyásos járat, amelynek teteje egyébként kapcsolatban áll az akna aljával. Előttünk széles, meredek lejtő áll, közepén egy nagyobb kőtömbbel, alján letöréssel. Mi a jobboldalán óvatoskodjunk le a pereméig, ahol várhatóan egy nekitámasztott 2 méteres vaslétrán tudunk lemászni az Új-rész legalsó részébe, a Rekettyés-be, amely egy K-Ny-i irányú, 15 méter hosszú, 3 méter széles, lejtős terem. Itt magasabb széndioxid koncentrációval számolhatunk a korábbi mérések szerint. Az alján balra, még egy 2 méter mély aknácska vár, melybe lemászva, máris az előre bontott végponthoz (-52 m) érkezünk, ahol jelenleg lezárul az Új-rész.

A barlang másik fő része, a Galéria alatti teremből, ellentétes irányba, Ny felé folytatódik.

A törmelékdomb baloldalán állócseppkövek mellett, felmegyünk annak tetejére, ahol egy cseppköves átbújás fogad lefelé, kicsit jobbra egy mély cseppkőmedence fölött átmászunk, majd egy nagyon lapos, 3 méter hosszú, meredek csúszda következik, benne cseppkövekkel. Ebből egy törmelékes aljú fülkébe érkezünk, ahonnan jobbra derékszögben egy szűkület, a Satu vár ránk, amelyen átpréselve magunkat a Labirintushoz érkezünk.

(Ha egyenesen megyünk tovább, egy omladékos zónába érünk, amelyből több irányba lehet továbbmenni. Ha a legjobban kijárt utat követjük lefelé, némi bujkálás után, a Grand Kanyonba jutunk. Ez a hosszabb, de talán könnyebb átjutás a Labirintuson.)

Rögtön a Satu után balra egy kellemetlen szűkületbe lemászva a labirintus másik ágába érkezünk. Itt egy karcsú cseppkőoszlop mellett elmászva nagyobb kőtömbök közé érünk. Egyenesen a járt utat követve a járat hamarosan kitágul és az impozáns Grand Kanyonban egyenesedhetünk ki.

Mielőtt a Grand Kanyonba beérnénk a nagyobb omladéktömbök között jobbra felfelé is vezet egy sokat bontott mellékág. A bejáratát jelentő kürtőbe egy kis létra segítségével mászhatunk fel. Fent egy ferde lapos terem van, aminek tetejéből balra megy tovább a járat. Itt egy szűkületen átbújva meredek bontott járatba érünk. Az elején még megvan a cseppköves oldalfal, de aztán egy kis törmelékfogó fa ácsolaton felbújva eltűnik a szálkőfal és az egész járat törmelékben vezet tovább. Kilenc éven keresztül bontották ezt a kutatók, s a végén a várva-várt belyukadás ismert járatba vezetett. Ezért lehet ennek a megkerülűnek a neve Degec. Felérve a tetejére rögtön egy hasonló agyagos, lejtős, csőszerű járat indul lefelé, amelyen a Galéria elején lévő átbontott törmelékhalom fölött bukkanunk ki, ahol le, illetve feljutni annak keskeny peremén lehetséges. Ez volt az eredeti felfedező járat. A két kürtő egyesülésénél viszont egy 3 méter átmérőjű, szintén teljes egészében törmelékben átbontott aknában állunk. Ebből az egyik szélén belógatott kötéldarab segítségével mászhatunk fel egy kis cseppkőpárkányra, és innen a cseppkövekkel díszített Vénusz-terembe. A látványos teremből több kürtő is vezet 10-12 méter magasba. Az É-i kürtő szép cseppköves, míg a DNy-i részen induló fal tetejéből kisebb oldalág is vezet kis termecskékkel, amikben szintén szép cseppköveket láthatunk. A terem Ny-i végében egy cseppkőtömb alatt lebújva, néhány méteres szők járat után a Sivatagos-terembe érünk. A ferde mennyezetű teremben csupán baloldalon van két cseppkőoszlop, egyébként a járat feltűnően sivár. A terem végéből bontott szűkület vezet a Somogyi György emlékterembe, ahol nagyon szép fehér cseppkőképződményeket láthatunk. Tovább felfelé az enyhe törmeléklejtő egy törmelékben kibontott kürtőhöz vezet, ahol felbújva a Bogács nevezetű látványos cseppkövekkel díszített terembe érünk. Itt két kis cseppkőmedencét is láthatunk. Ennek a felső szintű járatnak ez a terem a végpontja.

A Grand Kanyon elénk táruló hatalmas folyosója lenyűgöző látvány 5-7 méter széles, 25 méter hosszú 15-20 m magas. Leszakadt kőtömbökön mászhatunk le a terem aljába ahonnan egy palás törmelékdomb vezet tovább felfelé. Innen két nagyobb mellékág is indul.    

A Grand Kanyon alját borító hatalmas kőtömbök között két helyen is le lehet jutni, egy alsóbb, lejtős, omladékos terembe. A terem ÉNy-i folytatása, egy keskeny hasadékba torkollik. Ez a Little Kanyon, melyre a vizes, szűk, omladékos részek jellemzőek. Az elején letraverzálunk a keskeny hasadék aljára, majd jobbra, szűk kúszójáraton megyünk tovább úgy 10 métert, aztán jobbra egy keskeny réteglap-hasadékba mászunk fel, melyben K felé kell tovább haladnunk. Néhány méter után, É-ról egy nagyobb terem csatlakozik be, amitől kitágul a járat, de mi a lejtős törmeléken, egyenesen K felé, lépcsőzetesen mászunk fel, mígnem kevéssel a vége előtt, egy viszonylag szűk, kb. 1 méter átmérűjű kürtő indul magasabb szintre. Ebben felmászva egy kisebb, 4 méteres lejtős terembe érkezünk. Alsó részéből szűk kürtők vezetnek még 10 méterrel feljebb, míg a terem felső része omladékban végződik.

(A Grand Kanyon középső részén, ahol a legszélesebb a járat, a törmelékdombtól jobbra, a terem hátsó, ÉNy-i vége felé egy 5 méteres szabályos kerek, alacsony kis terem található.)

(Balra, a Grand Kanyon elején néhány méteres kiágazás található, 5 méterrel lejjebb pedig egy jelentéktelen, 4 méteres kis fülkébe bújhatunk be.)

(A terem alján, balra felfelé egy keskeny, de magas hasadékba mászhatunk be, melyben feltraverzálva és egy ablakon átmászva, a végén még egy kis 5 méter hosszú járatba juthatunk, ahol szép cseppkövek vannak.)

A Grand Kanyon törmelékdombján felmászva a Máris-kürtő alá érkezünk, mely a barlang egyik jelentős, 1971-ben feltárt része felé, a Jubileumi-ágba vezet.

A Máris-kürtőbe, a betámasztott rövid vaslétra segítségével mászunk fel. Feljutva egy térségre, jobbra kisebb teremmel zárul a járat, balra egy letörésen a Grand Kanyonba tekinthetünk vissza. Velünk szemben, a függőleges falon egy 8 méteres vaslétra van beszerelve, melyen felmászva, egy teraszra érkezünk. Jobbra indulva, hamarosan pár méteres lemászás következik, melynek aljáról vagy felmászunk a túloldali törmelékes kürtőbe, onnan pedig egy szűk ablakon átpréselődve a Dóm elkeskenyedő É-i végébe jutunk, vagy a lejtős járaton balra lefelé csúszunk le és egy átbújás után a Szellem-terembe érkezünk.

(A teremben található törmeléklejtőn balra, lefelé indulva, nagy leszakadt kőtömbök mellett haladunk el, fölöttünk félkörívben egy terasz húzódik, lent pedig a terem alján balra, a nagyméretű kalcitkristályokkal bélelt, Cristal Palace-t találjuk. Lefelé egy lépcsőzetes, szűk, sáros akna indul, amit 15 méteres mélységig bontottak ki.)

(Visszatérve a Szellem-terem közepére, ahol a talpszint nagyjából vízszintes és tömör agyagos, a szemben lévő fal tövében, tiszta, hófehér cseppkőképződmények láthatók, a Három grácia, valamint a szalmacseppkövekből összeálló Szipós. Ezektől jobbra, a terem DNy-i sarkából, egy alacsony, kerek terembe kúszhatunk be, de erre nincs folytatás.)

(Ha a teremnek a K-i részébe megyünk, egy méteres fellépéssel, a lehajló mennyezet alatt egy agyagos térségre jutunk, ahol négykézláb mászhatunk be egy cseppköves termecskébe, amelyből egy 15 méteres, feljebb kettéágazó és elszűkülő kürtőbe nézhetünk bele. A látványos cseppkövekkel díszített terem túloldalán lapos 6 m hosszú agyagos járat található.)

A Szellem-terem Ny-i, 7 méter magas függőleges falán, beépített vaslétrán felmászva jutunk fel a Jubileumi-ág emeleti részébe. Tetején egy sziklakapun átlépve, hatalmas leszakadt kőtömb mögött elhaladva, illetve megkerülve azt, a Dóm aljába jutunk. A hosszú terem magassága lenyűgözű, a lámpák alig világítják meg a mennyezetét. Jobbra, ÉK-i irányba, a 4?5 méter széles lejtőn felfelé indulva, majd egy meredekebb részen, nagyobb kőtömbökön átmázva, a terem lealacsonyodó és hasadékszerűen, alig 1 méteresre elkeskenyedő végébe jutunk, ahonnan egy szűkületen átbújva juthatunk vissza a Máris-kürtő felé.

Ezelőtt viszont jobbra, DK felé, a ferde, meredek falon felmászva annak tetejéig, a járat a Kürtőskalács nevő, tekervényes kürtő alá vezet. Ennek 3-4 méter széles, meredek, sima lejtőjén kanyarogva traverzálhatunk egyre magasabbra, míg végül teljesen ellaposodik a járat. Itt szép cseppköveket láthatunk.

A Kürtőskalács alól DNy felé, egy meredek járat vezet le a Dómba, de egy nagy letörés fölött torkollik bele, ezért nagyon kitett az itteni átmászás.


A Dóm közepéből DNy felé indulva egy 2-3 méteres letörés állja az utunkat. Az állócseppkövek használatával ügyesen fel lehet mászni a meredek falra, majd annak jobb szélén haladva, félkörívben cseppkőzászlók és állócseppkövek mellett elmászva a terem hátsó részébe jutunk. Innen egy akna peremén egyensúlyozva a Kürtőskalács alá vezető meredek járat beszállásához érkezünk, de a kürtőbe való átlépés meglehetősen kitett, ezért elég kényes művelet biztosítás nélkül a mély szakadék fölött próbálkozni.

Visszatérve a Grand Kanyonba, a Máris-kürtőt alighogy elhagyjuk, a tovább vezető folyosó jobboldalának aljában, kis akna, a Hufi hívja fel magára a figyelmet. Időszakosan, a folyosóban szivárgó vizek, itt csurognak le, kellemetlenséget okozva a Hufiba készülők számára. Lebújva a szűk lyukon előbb balra, majd egy kis letörés után jobbra fordul a járat, aztán egy sima falú, hosszúkás akna peremén találjuk magunkat. A falba bevert és elrozsdásodott öreg szöghöz kikötve, az évek során még jobban elrohadt vaslánc van kikötve és belógatva „biztosításként” kapaszkodónak. Tehát a megbízhatónak éppen nem nevezhető láncba kapaszkodva, annak segítségével traverzálunk lefelé a kanyargós aknában, majd 13 méter mélyen beérkezünk egy agyagos aljzatú folyosóba. Innen két irányba mehetünk tovább. Kelet felé egy agyagos szűkületen átkúszva egy kis terembe érkezünk, alján egy gödör, túloldalán pedig felfelé bezárul a bontott járat. Az aknától ÉNy felé indulva, a 2 méter széles folyosó, kanyarogva halad egyre lejjebb, közben fokozatosan egyre vizenyősebb, ragadós agyagos lesz a meder alja, sőt, néha megáll a víz az alsó részen és olyankor lábszárig is érhet. A járat végét bár bontották, elszűkülő agyagos eltömődés zárja el. A végpont előtt balra, egy akna indul lefelé, melynek aljára 3 métert lemászva, egy ellaposodó agyagos járatban végződik a Hufi.

A Hufi bejáratától tovább Grand Kanyon szép szelvényű, sima falú enyhén emelkedő 3 m széles 3 m magas járatban haladunk, ami a Komszomol hatalmas csarnokába vezet. A folyosó végéből letekintve látványos cseppkőképződményeket láthatunk. Ez a rész egyben hármas elágazás is.

Balra a Szojuz-Apolló ág található, ahová látványos cseppkőfallal induló, majd meredek kürtőben végződő járat vezet. Nem itt célszerű azonban felmászni, hanem a tág járat mellett balra egy szűkebb kürtőben. Itt régi szögek jelzik az utat. Ez a rész a szögeken kívül nincs kiépítve, így ha ezt a járatot is meg szeretnénk nézni, előlmászásra kell felkészülnünk. 15 méter szabad mászással érünk fel a felső járatba, ahová a cseppkőfal is becsatlakozik. Hátat fordítva a kürtőnek egy meredeken emelkedő törmelékes folyosóba érünk, aminek végét omladék zárja le. Balra meredek járat vezet le egy aknáig, ami szintén a Komszomol elejébe vezet. Jobbra egy hasadékba bemászva kisebb cseppköves járatba érünk, aminek végén egy szép kis tavacska található.

Jobbra a Komszomolba vezet tovább a fő járat. Először egy betámasztott kis létrán lépkedünk le, aztán kőtömbök között, illetve alatt bujkálunk le az akna beszállásához, ahonnan beépített 8 méteres, meredek vaslétrán mászunk le. A létra aljától tovább, általában intenzív csöpögések mellett, a jobboldali fal mentén érdemes lemászni. Itt egy 3 méteres látványos kettős állócseppkő található. A Kéz-kürtőből ide csöpög le a víz. Egy néhány fokos kis létrán

lelépkedve érünk le a törmelékes aljzatú terembe. Lentről felnézve még monumentálisabb a csarnok.

A járat lefelé, a Stromfiba újabb aknában folytatódik, melyet 1978 nyarán bontottak ki. Ennek első szakaszán, a szépen oldott szürke falon szabadon lemászhatunk, aztán egy szűk hasadékban csúszunk lejjebb, ami egy újabb aknába vezet. Itt a magunkkal hozott kötelet kössük ki, majd ereszkedhetünk is lefelé az először még szűkebb hasadékban, aztán kitágul a járat és egy keskeny szálkőpárkányon öreg gyűrősszögek kínálnak újabb kikötési pontot. Alattunk harangszerűen kitágul az akna, ahol még 10 méternyi ereszkedés vár ránk, majd egy folyosóba, omladék kőtömbök tetejére érkezünk le.

A járat felső, ÉNy-i sarkából 5 métert kell felmásznunk, ahol szűk agyagos lyukon bújunk át egy felsőbb terembe. Alján kőtörmelék, gyakran intenzív vízcsöpögés fogad. A DNy-i végéből, rövid, lejtős, erősen agyagos kiágazást találunk. Fölöttünk az a 25 méteres, 3 méter széles kürtő magasodik, amely fentről, a Tsitsogó ÉK-i végéből indul lefelé.

Ha a leereszkedés után K felé folytatjuk az utat, a barlang legmélyebb részére jutunk. Az akna alól, lépcsőzetesen haladunk lefelé a 2 méter széles folyosóban, melynek alja egyre vizenyősebb, majd a vége előtt a mennyezet annyira lehajlik, hogy a pocsolyákon csak hason csúszva lehet átmenni. Ezt a szifonszerű részt nehéz szárazon megúszni, a mögötte lévő fülke pedig ragadós agyaggal van feltöltve. A járat végén 2 négyzetméteres víz áll, partján a kő a bejárathoz képest –81, 3 méter mélyen van. A kis tó szifonja, a barlang legmélyebb pontja.


A Komszomolból ÉNy felé tovább indulva, balra egy hatalmas kőtömb tetejére kell meredeken felmászni, majd további csúszós köveken átlépkedve, már a Tsitsogó nevű hatalmas terem tárul elénk. Ez a barlang legnagyobb alapterületű terme, hossza több mint 80 méter, szélessége helyenként 20-30 méter, bár a magassága csak 3-8 méter. Nevét az alját borító vizenyős, ragadós agyagról kapta. A termet körbejárva több kisebb-nagyobb kiágazást nézhetünk meg.

(ÉK-re nyílik az a 25 méter mély aknasorozat, amelynek felső része két párhuzamos aknából áll, majd lejjebb egyesülve, abba az álfenekes törmelékes terembe ereszkedhetünk le, amely a Stromfi-ba vezet.)

Ha a terem É-i oldalán folytatjuk az utat DNy felé, két szép fehér cseppkőoszlop, a Piéta mellett haladunk el, aztán a terem közepén Ny-ra szárazabb agyagon gyalogolhatunk egy agyagsuvadásig, ennek peremén továbbhaladva, majd lemászva a medencébe, már nedvesebbé válik a talaj. Itt cuppogva az agyagban, balra egy cseppkőtömb látható, átmérője kb. 1 méter, körülötte tetaráta medencék, fölötte pedig a mennyezetről a hatalmas cseppkődrapéria, a Barlang-szíve (vagy Anyósnyelv) lóg le. Jobbra az itt véget érő agyagpárkányon felmászva, É-ra egy rövid oldalágba mászhatunk be, lefelé tovább cuppogva, egy szép képződmény, az Angyalka mellett haladunk el, majd elérkezünk a Hólejtőhöz, amely egy valamikor hófehér cseppkőlefolyás volt jobbról, de sajnos mára alaposan össze van agyagozva. Mennyezetéből két vakon végződő kürtő is indul, tovább Ny-ra pedig, az elkeskenyedő, kanyargó járat vége elszűkül.

A Tsitsogó hátsó felén balra, DNy felé haladva lefelé a folyosóban nagyméretű kőtömbök állják el az utat. Ha alájuk mászunk be, lefelé még néhány lépés a féllábszárig érő agyagban és leérünk a terem aljára, ahol időszakosan, néhány négyzetméteres tavacska fogad, fölötte pedig egy kürtő, amely viszont felülről könnyebben megközelíthető. Ha kijjebb, a kőtömböknél inkább felmászunk egy lapos, széles, ferde járatba jutunk, melynek felső peremén kell végigmásznunk és ahhoz az aknához érünk, melynek alján az alsó rész végponti tava található. Itt átmászva az akna, illetve a tó fölött, egy lapos járatban kúszunk fel egy keveset, majd a letörésen lemászva, egy törmelékes aljú, kis terembe érkezünk. Ennek K-i sarkából, egy keskeny meredek járatban mászunk fel néhány métert és bejutunk a hosszúkás Zene-terembe. A végponton bontott aknát találunk de az összedőlés határán lévő ácsolat miatt ide nem célszerű lemásznunk.

Comments powered by CComment

Kategória: