Cikkek:

Szablyár Péter barlangkutatóra emlékezünk

Írta: Kovács Ricsi

2013. december  17.

Kedves Barátaim, Kedves Lista olvasók!

Mintegy kilenc nappal Szablyár Péter  halála után, szomorú kötelességemnek teszek eleget, amikor Kutas Tamás szűkszavú hírétől eltekintve, megpróbálom pótolni a tájékoztatást.

Valóban sok fiatal már kevésbé vagy egyáltalán nem ismerte, pedig egykor Társulatunk meghatározó személyisége volt. Akik fiatalon ott voltak az általa szervezett társulati táborokban 1987-88-ban -amivel hagyományt próbált teremteni-, azok is az ötven felé közelítenek.

Tizennégy éve minden energiájával Jósvafő és a Tájház érdekében munkálkodott. Létrehozott és sikeresen működtetett másik két országos szintű szervezetet.

Temetése holnap lesz Jósvafőn. Talán ez is az oka, hogy nem vártam meg a Tájékoztató megjelenését és most itt a listán, azok számára is közzéteszem a nekrológját, akik nem MKBT tagok és csak itt van lehetőségük elolvasni.

Még egyszer emlékeztetnék mindenkit, akik ismerték és tisztelték, hogy holnapután 19.-én csütörtökön este 19 órakor gyertyát gyújtunk emlékére az általa létrehozott Szemlő-hegyi emlékkertben.

 

      SZABLYÁR PÉTER 

       1948-2013

 

   Szablyár Péter december 9.-én végleg elment közülünk. A barátom volt.

Miként lehetne egy rövid megemlékezést összeállítani egy olyan emberről, aki csendben tette a dolgát. És sok DOLGA volt.

  Péter 1962 óta volt Társulatunk tagja, és bármilyen tisztséget is töltött be, mindig teljes odaadással és tisztességgel látta el vállalt feladatát. Munkabírása és példamutatása munkára ösztönözte környezetét is.

   Kapcsolatunk igazán szorossá a társulati táborok (1987-88) szervezése közben vált. Ezek a táborok a nagy összefogás eredményeként igazán sikeresek voltak. Még Ő is elégedett volt. Talán az utolsó elsuhanó mosolyt is a „Francia-bánya” szóval sikerült az arcára varázsolnom a végóráiban.  

A felelősségtudat és a pontosság jellemezte munkáját minden téren, legyen az társulati élet, kutatásszervezés, publikáció, néprajzi kutatás vagy az eredeti szakmájához közel álló fémhulladékok újrahasznosítása.

  Én már életében éreztem a hiányát, amikor a főtitkári székben öt évre átvettem tőle a stafétabotot.

Társulati főtitkársága után, 1999-től minden energiáját szerelmetes falujára, Jósvafőre „pazarolta”.

Ettől kezdve csak a falunapok alkalmával találkoztunk, de mindig ott folytattuk, ahol egy évvel korábban abbahagytuk. Nem volt ideje BUDAPESTRE.

  Az általa alapított Tájháznak országos tekintélyt vívott ki és lett a vezetője a maga szervezte Tájház szövetségnek is. Munkája elismeréseként idén ősszel Forster Gyula-emlékéremmel tüntette ki a Műemlékvédelem. Ügyvezető titkára volt a magyarországi fémhulladék-forgalmazók civil szervezetének, a Fémszövetségnek.

   Aktív résztvevője lett Jósvafő kulturális életének. Színjátszó kört szervezett, régi anyagokat, történeteket felkutatva, azokat helytörténeti füzetekben tette közkinccsé.

Azért itt sem feledkezett meg legfőbb szenvedélyéről, a barlangokról, hisz Jósvafőt is a barlangoknak köszönhette. Még geológus technikus korában szeretett bele és ide is tért vissza.

Könyveket írt a Földalatti Magyarországról és rendszeresen publikált azt Élet és Tudomány című szakfolyóiratban.

   És végül még egy fontos dolog, ami tudom, hogy neki is sokat jelentett. 1993-ban a Szemlő-hegyi barlang feletti parkban, a tátrai szimbolikus temető mintájára emlékkertet hozott létre meghalt barlangász társaink emlékére.

Mostantól kezdve a harang érte is szól.

Péter, emlékedet megőrizzük és tisztességed példaként álljon minden fiatal előtt.

 

2013. december 17.  Börcsök Péter

Pin It

Comments powered by CComment

Kategória: